Önmagunk mély hallgatása

Előkészítés

• A háttérinformációkért és a kontextusért kérjük olvassa el a Tanári útmutató megfelelő szakaszát.

A tanár által először gyakorolt kompetenciák/tevékenységek

• Gyakorolja a mások mély hallgatását (3.3.2. eszköz).

A tevékenység lépései 

1. Próbálja ki maga
2. Vezessen végig egy másik személyt ugyanazon a folyamaton
3. Mutassa be ezt az eszközt egy csoportnak

1. lépés: Próbálja ki maga

1. Döntse el, hogyan lép be a „belső csendbe”
   1. Tekintse át a szokásos rutinját (pl. jóga, meditáció, fizikai tevékenységek…), és azonosítsa azokat a tevékenységeket, amelyek segítenek elérni a saját „belső csendjét”.
   2. Alternatív megoldásként fontolja meg a tanári képzési anyagban található „Belépés a belső csendbe” című információk felhasználását.
2. Fogalmazzon meg egy kérdést magának: valamit, amit már régóta „meg akart kérdezni magától”, vagy „aludni rá egyet”. Írja le a kérdést, és addig dolgozza át, amíg igazán meg nem felel Önnek.
3. Használja a választott módszert, hogy elérje a „belső csendet”. Ezután engedje el a kérdést a csendbe.
4. Hagyja, hogy a válaszok cenzúra nélkül felmerüljenek. Lehet, hogy szavakat vagy más hangokat „hall”, vagy képeket lát, akár mozdulatlanokat, akár mozgókat. Hallgasson, ítélkezés nélkül, de éles megfigyelőképességgel. Warren Zieler szerint az intuitív tudás soha nem hangzik agresszívnak, és gyakran váratlanul érkezik (lásd az alábbi hivatkozásokat).
5. Nyugodtan szakítsa meg a folyamatot, hogy jegyzeteket vagy vázlatokat készítsen. Amikor eljön az ideje, folytathatja ott, ahol abbahagyta.
6. Új kérdéseket is feltehet magának, például hogy tisztázza a kapott válaszokat.
7. Értékelje az élményt. Tanult valami hasznosat/érdekeset? Könnyű vagy nehéz volt? Lehet, hogy ez az élmény nem hoz azonnal eredményt: ez attól függhet, hogy a kérdés hogyan van megfogalmazva. Az élmény hasznossága azonban több gyakorlással egyre nyilvánvalóbbá válhat.

2. lépés: Vezessen végig egy másik személyt a folyamaton

1. Ha eleget gyakorolt, és magabiztosnak érzi magát ahhoz, hogy másokat is végigvezessen a folyamaton, kövesse az 1. lépésnél leírt lépéseket.
2. A 3. lépésben: választhat (vagy más kérheti Öntől), hogy felolvassa a „Belépés a belső csendbe” szöveget, mint egyfajta irányított vizualizációt.
3. A 7. lépésben: kérje meg a másik személyt, hogy írja le az élményét. Tisztázza, hogy nem arra kéri, hogy mondja el a kérdését vagy a válaszokat (bár ezt megteheti, ha akarja), hanem hogy reflektáljon az élmény minőségére, és mondjon javaslatokat a folyamat javítására.

3. lépés: Mutassa be ezt az eszközt egy csoportnak

1. Magyarázza el a mély hallgatás alapelveit, és hogy ez egy módszer a belső/hallgatólagos tudáshoz vagy az intuícióhoz való hozzáférésre. Mutassa be a mély hallgatás 5 módját, amelyek a következők:
   1. Maradjon csendben: sem szavakkal, sem testbeszéddel ne reagáljon a beszélőre. Nézzen el. Ne tartson szemkontaktust.
   2. Figyeljen: összpontosítsa teljes figyelmét a beszélőre, minden mást kizárva.
   3. Legyen empatikus: Merüljön el a beszélő történetében, és – amennyire kényelmesnek érzi – élje át, mintha a sajátja lenne. Érezze a testében, az elméjében, a lelkében, mintha Ön élné át a történetet. Ne feledje azonban, hogy ez még mindig a beszélő története, nem az Öné; ha a beszélő szorong, tartson „biztonságos” távolságot, például légzőgyakorlatokkal, mozgással vagy más, a saját érzelmei szabályozásához hasznosnak tartott módszerekkel.
   4. Ne ítélkezzen: ez nehéz lehet, ha a beszélő olyan képeket (értékeket, elképzeléseket, szándékokat) mutat be, amelyek ütköznek az Önével!
   5. Legyen „üres”: tegye félre a jelenét: vágyait, tudását és tapasztalatait, reményeit, álmait, problémáit, elképzeléseit.
2. Ösztönözzön csoportos párbeszédet 2-3 fős csoportokban. Kérje meg a csoportokat, hogy először gondolkodjanak el, majd beszéljenek két kérdésről:
   • 1. kérdés: Hogyan ismeri fel a változást hozó pillanatokat – az „aha!” pillanatokat? Például, érez valami különlegeset a testében? Hall egy belső hangot? Hirtelen egy szokatlan, váratlan kép jelenik meg előtte?
   • 2. kérdés: Milyen körülmények között jelentek meg ezek a jelek? Vannak-e olyan különleges helyszínek (az erdőben, a tengerparton, egy koncerten, kisgyerekekkel való érintkezés közben…), ahol hirtelen megélesedtek az érzékszervei? Vannak-e olyan pillanatok egy kapcsolatban, amikor hirtelen teljesen más kapcsolatot érez a másik személlyel? Voltak-e olyan pillanatok, amikor szédítő boldogság vagy közvetlen veszély érzése töltötte el, és minden világosabbá – és másmilyenné – vált?
3. Kérje meg a többieket, hogy a 1. lépésben elhangzott párbeszéd alapján fogalmazzanak meg egy kérdést maguknak. Például: „Mikor kerültem kapcsolatba a belső tudásforrásommal? Figyeltem, vagy elszalasztottam az üzenetet? Akkor milyen érzés volt? Mit hallottam vagy láttam?”
4. Kérje meg a tanulókat, hogy hallgassanak befele, a belső csendjükbe, és várják meg a kérdéseikre adott válaszokat. Ha időt kérnek, javasoljon „körülbelül 10 percet”. Bátorítsa őket, hogy hagyják, hogy bármi is történjen ezalatt az idő alatt. Mondja meg nekik, hogy a mély hallgatás során képeket vagy szavakat láthatnak, hangokat hallhatnak… vagy semmit. Ez mind rendben van. Ne ítélkezzenek. Bátorítsa őket, hogy bármikor jegyzeteljenek, majd térjenek vissza a csendbe. Használja a kedvenc módszerét, hogy segítsen nekik elérni a belső csendet (hacsak nem mondják, hogy nincs rá szükségük). Kérje meg őket, hogy a csendbe dobják be a saját kérdéseiket.
5. Kérje meg a tanulókat, hogy a gyakorlat ideje alatt (8-15 perc) maradjanak csendben.
6. Figyeljen a befejezés jeleire.
7. Párokban vagy hármasokban: minden résztvevő sorban elmondja (legfeljebb 3 percben) a tapasztalatai legfontosabb pontjait. A hallgatók mély hallgatást gyakorolnak.

Mit tegyünk és mit ne tegyünk

Mit tegyünk?

• Gondoskodjon kellemes és kényelmes fizikai környezetről, zavaró tényezők és megszakítások nélkül.
• Legyen türelmes. A mély hallgatás, akár önmagunkra, akár másokra irányul, olyan képesség, amelyet idővel, gyakorlással lehet elsajátítani.
• Győződjön meg arról, hogy azok, akiket a 3. szintre hív meg, teljes mértékben elkötelezettek a gyakorlat iránt – kísérletként.

Mit ne tegyünk?

• Ne várja el, hogy kivétel nélkül megszabaduljon (vagy mások megszabaduljanak) minden előítéletétől és feltételezésétől. Ezek kétségkívül továbbra is felbukkannak majd, és meglepetéseket okoznak – ez egy értékes tanulási tapasztalat.
• Ne hagyja, hogy saját reményei és elvárásai nyomást gyakoroljanak a meghívott személyekre.

Alkalmazások

Ha a hallgatósága még nem ismeri a mély hallgatást, javasoljuk, hogy a „Mások mély hallgatása” (3.3.2) eszközzel kezdje, mielőtt kipróbálná az „Önmagunk mély hallgatása” eszközt.

Arra biztatjuk Önt, hogy igazítsa ezt a tevékenységet tanulói egyedi igényeihez, figyelembe véve többek között a neurodiverzitásukat is. Amikor eszközeinket és gyakorlatainkat neurodivergens tanulók számára adaptálja, kérjük, ne feledje: itt nem az a cél, hogy úgy bánjon másokkal, ahogyan Ön szeretné, hogy Önnel bánjanak, hanem az, hogy úgy bánjon velük, ahogyan ők szeretnék, hogy bánjanak velük. Kérdezzen, figyeljen, és maradjon nyitott a különféle megoldási módokra.

Hivatkozások

A tevékenységet a Legacy17 tervezte, a „Mély Figyelés” (Deep Listening) módszerén alapul. Ez az Enspirited Envisioning program egyik kulcsfontosságú eleme, melyet Professor Warren Ziegler, az amerikai Syracuse Egyetem jövőkutatás szakának korábbi oktatója dolgozott ki és tanított. Több évtizeden át dolgozott a közszférából, a tudományos életből, az üzleti világból, civil szervezetektől és őslakos csoportoktól érkező workshop-résztvevőkkel.

További olvasnivaló és részletesebb utasítások: https://hostingtransformation.eu/method/30187/ 

Enspirited Envisioning – útmutató a jövő inspiráló megközelítéséhez, Warren Ziegler, 1995