Előkészítés
- Készítse el a szituációs kártyákat. Ezeket a kártyákat papírból vagy kartonból lehet elkészíteni, és rájuk kell írni vagy rajzolni egy negatív szituációt, amellyel a tanulók találkozhatnak – például, hogy úgy érzik, nincs senki, akivel beszélhetnének az éghajlatváltozással kapcsolatos aggodalmaikról. Vegye figyelembe a tanulók életét és társadalmi dinamikáját. Milyen kihívásokkal szembesülhetnek? Próbáljon olyan szituációkat leírni, amelyek relevánsak számukra.
A tanár által először gyakorolt kompetenciák/tevékenységek
A tevékenység szintjei
- Empátia cipő
- Új szokások
- Empátia üveg
1. szint: Empátia cipő
- Kezdje azzal, hogy megkérdezi az osztályt: „Mi az az empátia?”. Adjon időt a válaszokra és a beszélgetésre. Készíthet egy gondolattérképet a válaszokból. Ezután magyarázza el, hogy az empátia azt jelenti, hogy megértjük és törődünk azzal, hogy mások hogyan érznek. Olyan, mintha a másik helyébe lépnénk, és a világot az ő szemszögéből látnánk.
- Ezután kérdezze meg: „Mit jelent empátiával kommunikálni?” Adjon időt a válaszokra és a megbeszélésre. A válaszokat felveheti a gondolattérképre. Ezután magyarázza el, hogy az empátiával való kommunikáció több, mint a másik szavainak hallgatása és kimondása – az empátiával való kommunikációhoz a beszélgetés minden résztvevőjének el kell ismernie a másik érzéseit és nézőpontját. Olyan, mintha a másik helyébe lépnénk, ahogy ő a miénkbe.
- Készítse el a cipőjét: adjon minden tanulónak egy darab papírt és egy filctollat, és kérje meg őket, hogy rajzolják le a saját cipőjüket. Adjon időt a tanulóknak, hogy személyre szabják a cipőt, és a sajátjukká tegyék. Ez a cipő fogja őket, az érzéseiket és a világra vonatkozó egyedi nézőpontjukat képviselni.
- Szituációs kártyák:
- Kérje meg a tanulókat, hogy párokat alkossanak, és adjon minden párnak egy szituációs kártyát.
- Kérdezze meg a tanulókat: „Hogyan éreznék magukat ebben a helyzetben?”
- Adjon időt a tanulóknak, hogy megosszák egymással a gondolataikat.
- Kérje meg a tanulókat, hogy cseréljenek cipőt a partnerükkel, hogy szimbolizálják, hogy egymás helyébe lépnek.
- Adjon nekik időt, hogy átgondolják egymás helyzetét, és megértsék egymás nézőpontját és érzéseit.
- Kérje meg a tanulókat, hogy gondolják át, hogyan éreznének a helyzetben, ha most a másik személy szemszögéből néznének a dolgokra, vagyis ha a másik személy helyébe lépnének.
- Adjon időt a tanulóknak, hogy átgondolják és megosszák gondolataikat.
- Ösztönözze a tanulókat, hogy folytassák a beszélgetést a helyzetről, és ezúttal mindegyikük vegye figyelembe a másik szemszögét és érzéseit. A két cipő együtt most már egy pár.
2. szint: Új szokások
- Kérje meg a tanulókat, hogy a következő héten gyakorolják az empátiával való kommunikációt. Ha lehetséges, kérje meg őket, hogy jegyezzenek fel minden kísérletet vagy felismerést egy naplóba.
- A hét végén kérje meg a tanulókat, hogy osszák meg tapasztalataikat az osztállyal.
3. szint: Empatia üveg
- Helyezzen egy kis lyukkal vagy réssel ellátott edényt a tanterem közös területére. Nevezze el az edényt empátia edénynek. Az edény mellé tegyen papírcetliket, amelyekre a tanulók felírhatják empátiával kapcsolatos tapasztalataikat.
- Kérje meg a tanulókat, hogy írják rá a nevüket, vagy névtelenül dobják a papírokat az üvegbe.
- Hetente egyszer vegyen ki egy papírcetlit, és olvassa fel hangosan az osztálynak, hogy megvitassák és átgondolják.
Mit tegyünk és mit ne tegyünk
Mit tegyünk?
- Készítsen releváns és életkorhoz megfelelő szituációs kártyákat, és párosítsa a tanulókat úgy, hogy bővíthessék látókörüket.
Mit ne tegyünk?
- Ne készítsen olyan szituációs kártyákat, amelyek traumatikusak vagy más módon nem megfelelőek lehetnek.
Alkalmazások
- Ha a tanulóknak nehézséget okoz a feladat megértése, akkor jó megoldás lehet, ha két önkéntes tanulót kér meg, hogy mutassák be a feladatot az osztály előtt.
- Ha a tanulói már rendelkeznek empátiával és önreflexióval, megkérheti őket, hogy készítsenek saját szituációs kártyákat.
- Ha a tevékenység művészeti és kézműves részét szeretné hangsúlyozni, nyugodtan legyen kreatív a tanulók által cipő készítéséhez használható anyagok kiválasztásában.
- Ha a tanulóknak nehézséget okoz a cipő elkészítése, fontolja meg, hogy olyan kérdéseket tegyen fel nekik, amelyek ösztönözhetik kreativitásukat és önkifejezésüket.
- Ha a tanulóknak nehézséget okoz az érzelmek kifejezése, fontolja meg, hogy adjon nekik piktogramokat, amelyekkel kifejezhetik az érzelmeket.
Arra biztatjuk Önt, hogy igazítsa ezt a tevékenységet tanulói egyedi igényeihez, figyelembe véve többek között a neurodiverzitásukat is. Amikor eszközeinket és gyakorlatainkat neurodivergens tanulók számára adaptálja, kérjük, ne feledje: itt nem az a cél, hogy úgy bánjon másokkal, ahogyan Ön szeretné, hogy Önnel bánjanak, hanem az, hogy úgy bánjon velük, ahogyan ők szeretnék, hogy bánjanak velük. Kérdezzen, figyeljen, és maradjon nyitott a különféle megoldási módokra.
Hivatkozások
Ezt az eszközt a Legacy17 készítette és tervezte, ihletet pedig a The Mustard Seed „Empátia: Tedd magad más helyébe” című tevékenységéből merített, amely itt található, és kiegészítő forrásként használható azoknak a tanároknak, akik üres cipő nyomtatványokat szeretnének. Ez különösen hasznos lehet a fiatalabb tanulók számára.
Ha érdekli, hogy a mások cipőjébe lépés témájához kapcsolódó művészeti folyamatok hogyan segíthetik a társadalmi kapcsolatokat és az együttműködést, olvassa el ezt a cikket:
- Martínez-López de Castro, R.; Alvariñas-Villaverde, M.; Pino-Juste, M.; Domínguez-Lloria, S. Designing and Evaluation of an Artistic Experience for the Development of Empathic Capacity: „Stepping into Others’ Shoes”. Brain Sci. 2022, 12, 1565. https://doi.org/10.3390/brainsci12111565
Javaslatok szituációs kártyákhoz
A beporzók védelmezője
Javasolja, hogy hozzanak létre egy kis beporzó kertet az iskolaudvaron/a közösségükben, hogy támogassák a helyi méhpopulációt, de a barátai elutasítják az ötletet, és úgy döntenek, hogy inkább a szabadidejüket a közösségi médián töltik.
Az ő cipőjükbe képzelve: Hogyan érezné magát, ha a környezetvédelmi aggodalmait figyelmen kívül hagynák? Milyen támogatásra lenne szüksége ahhoz, hogy továbbra is a változás mellett álljon ki?
A magányos takarító
Szervez egy campus/szomszédsági takarítási napot, és megérkezik a felszereléssel, de csak két másik ember jelenik meg, míg a több tucatnyi, akik jelezték, hogy eljönnek, nem tűnnek fel.
Az ő cipőjükbe képzelve: Milyen érzés kezdeményezni környezetvédelmi akciót, de nem érezni támogatást? Mi motiválná arra, hogy a gyenge részvétel ellenére továbbra is szervezkedjen?
Az újrahasznosítás bajnoka
Otthon vagy a kollégiumi/közös lakásában gondosan szelektálja a hulladékot, de rájön, hogy a lakótársai mindent a szemétbe dobnak, tönkretéve az erőfeszítéseit.
Az ő cipőjükbe képzelve: Hogyan érezné magát, ha a környezetvédelmi erőfeszítései látszólag hiábavalónak bizonyulnának? Hogyan kezelné ezt a helyzetet a lakótársaival?
A vízharcos
Egy csoportos beszélgetés során, amelynek témája a növekvő közüzemi költségek, egyszerű víztakarékossági intézkedéseket javasol, de valaki azt válaszolja: „Nincs szárazság, nyugi”, és a többiek nevetnek.
Az ő cipőjükbe képzelve: Milyen érzés, amikor a környezettudatosságát túlreagálásnak tartják? Mi segítene abban, hogy továbbra is megossza a fenntartható ötleteit?
A tudatos fogyasztó
A szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében használt ruhákat visel és biciklizik ahelyett, hogy autóval járna, de osztálytársai megjegyzéseket tesznek, mint például: „Nincs pénzed?” vagy „Ez olyan túlzás”.
Az ő cipőjükbe képzelve: Hogy érezné magát, ha a fenntartható döntéseit félreértenék vagy kigúnyolnák? Milyen támogatás segítene abban, hogy továbbra is magabiztosan álljon ki az értékei mellett?
Az energiatakarékos
Javasolja, hogy a közös helyiségekben kapcsolják le a villanyt és az elektronikus eszközöket, amikor nem használják őket, de a családtagjai vagy szobatársai azt mondják: „Túlreagálod, nem olyan drága”, és továbbra is pazarlóan élnek.
Az ő cipőjükbe képzelve: Milyen érzés, amikor a praktikus környezetvédelmi intézkedéseket feleslegesnek tartják? Hogyan szeretné, ha mások reagálnának a javaslataira?
A növényi alapú étrend úttörője
Úgy dönt, hogy több növényi alapú ételt fogyaszt, hogy csökkentse a környezeti hatásait, de a barátai folyamatosan megkérdőjelezik a döntését, és minden közös étkezéskor viccelődnek a „nyúleledelről”.
Az ő cipőjükbe képzelve: Hogyan érezné magát, ha állandóan kritizálnák az étkezési szokásait? Milyen reakciót tartanal támogató jellegűnek a barátaitól?
A közlekedési forradalmár
Úgy dönt, hogy autózás helyett gyalog, kerékpárral vagy tömegközlekedéssel közlekedik, de a barátai rendszeresen panaszkodnak a „kényelmetlen” közlekedési választására, amikor közös programokat szerveznek.
Az ő cipőjükbe képzelve: Milyen érzés, amikor mások terhesnek tartják a fenntartható döntéseit? Mi segítene abban, hogy kitartson az elhatározásai mellett, és közben megőrizze a barátaival való kapcsolatot?
