Empatikus kommunikáció

Előkészítés

• Készítse el a szituációs kártyákat. Ezeket a kártyákat papírból vagy kartonból lehet elkészíteni, és rájuk kell írni vagy rajzolni egy negatív szituációt, amellyel a tanulók találkozhatnak – például, hogy úgy érzik, nincs senki, akivel beszélhetnének az éghajlatváltozással kapcsolatos aggodalmaikról. Vegye figyelembe a tanulók életét és társadalmi dinamikáját. Milyen kihívásokkal szembesülhetnek? Próbáljon olyan szituációkat leírni, amelyek relevánsak számukra.

A tanár által először gyakorolt kompetenciák/tevékenységek

• A 3.3.1. „Aktív hallgatás” tevékenység hasznos alapot ad ehhez a tevékenységhez, de nem kötelező.   

A tevékenység szintjei 

1. Empátia cipő
2. Új szokások
3. Empátia-üveg

1. szint: Empatikus cipők

1. Kezdje azzal, hogy megkérdezi az osztályt: „Mi az az empátia?”. Adjon időt a válaszokra és a beszélgetésre. Készíthet egy gondolattérképet a válaszokból. Ezután magyarázza el, hogy az empátia azt jelenti, hogy megértjük és törődünk azzal, hogy mások hogyan érznek. Olyan, mintha a másik helyébe lépnénk, és a világot az ő szemszögéből látnánk. 
2. Ezután kérdezze meg: „Mit jelent empátiával kommunikálni?” Adjon időt a válaszokra és a megbeszélésre. A válaszokat felveheti a gondolattérképre. Ezután magyarázza el, hogy az empátiával való kommunikáció több, mint a másik szavainak hallgatása és kimondása – az empátiával való kommunikációhoz a beszélgetés minden résztvevőjének el kell ismernie a másik érzéseit és nézőpontját. Olyan, mintha a másik helyébe lépnénk, ahogy ő a miénkbe.
3. Készítsd el a cipődet: adj minden tanulónak egy darab papírt és egy filctollat, és kérdd meg őket, hogy rajzolják le a saját cipőjüket. Adj időt a tanulóknak, hogy személyre szabják a cipőt, és a sajátjukká tegyék. Ez a cipő fogja őket, az érzéseiket és a világra vonatkozó egyedi nézőpontjukat képviselni. 
4. Helyzetkártyák: 
   1. Kérje meg a tanulókat, hogy párokat alkossanak, és adjon minden párnak egy helyzetkártyát. 
   2. Kérdezd meg a tanulókat: „Hogyan éreznéd magad ebben a helyzetben?”.
   3. Adjon időt a tanulóknak, hogy megosszák egymással a gondolataikat. 
   4. Kérje meg a tanulókat, hogy cseréljenek cipőt a partnerükkel, hogy szimbolizálják, hogy egymás helyébe lépnek. 
   5. Adjon nekik időt, hogy átgondolják egymás helyzetét, és megértsék egymás nézőpontját és érzéseit. 
   6. Kérje meg a tanulókat, hogy gondolják át, hogyan éreznének a helyzetben, ha most a másik személy szemszögéből néznének a dolgokra, vagyis ha a másik személy helyébe lépnének. 
   7. Adjon időt a tanulóknak, hogy átgondolják és megosszák gondolataikat. 
   8. Ösztönözze a tanulókat, hogy folytassák a beszélgetést a helyzetről, és ezúttal mindegyikük vegye figyelembe a másik szemszögét és érzéseit. A két cipő együtt most már egy pár.

2. szint: Új szokások

1. Kérje meg a tanulókat, hogy a következő héten gyakorolják az empátiával való kommunikációt. Ha lehetséges, kérje meg őket, hogy jegyezzenek fel minden kísérletet vagy felismerést egy naplóba.  
2. A hét végén kérje meg a tanulókat, hogy osszák meg tapasztalataikat az osztállyal.

3. szint: Empatia-üveg

1. Helyezzen egy kis lyukkal vagy réssel ellátott edényt a tanterem közös területére. Nevezze el az edényt empátia edénynek. Az edény mellé tegyen papírcetliket, amelyekre a tanulók felírhatják empátiával kapcsolatos tapasztalataikat. 
2. Kérje meg a tanulókat, hogy írják rá a nevüket, vagy névtelenül dobják a papírokat az üvegbe. 
3. Hetente egyszer vegyen ki egy papírcetlit, és olvassa fel hangosan az osztálynak, hogy megvitassák és átgondolják.

Mit tegyünk és mit ne tegyünk

Tennivalók

• Készítsen releváns és életkorhoz megfelelő szituációs kártyákat, és párosítsa a tanulókat úgy, hogy bővíthessék látókörüket.

Ne

• Ne készítsen olyan szituációs kártyákat, amelyek traumatikusak vagy más módon nem megfelelőek lehetnek.

Alkalmazások

• Ha a tanulóknak nehézséget okoz a feladat megértése, akkor jó megoldás lehet, ha két önkéntes tanulót kér meg, hogy mutassák be a feladatot az osztály előtt. 
• Ha a tanulóid már rendelkeznek empátiával és önreflexióval, megkérheted őket, hogy készítsenek saját helyzetkártyákat.
• Ha a tevékenység művészeti és kézműves részét szeretnéd hangsúlyozni, nyugodtan légy kreatív a tanulók által cipő készítéséhez használható anyagok kiválasztásában.
• Ha a tanulóknak nehézséget okoz a cipő elkészítése, fontolja meg, hogy olyan kérdéseket tegyen fel nekik, amelyek ösztönözhetik kreativitásukat és önkifejezésüket.
• Ha a tanulóknak nehézséget okoz az érzelmek kifejezése, fontolja meg, hogy adjon nekik piktogramokat, amelyekkel kifejezhetik az érzelmeket.

Arra biztatjuk Önt, hogy igazítsa ezt a tevékenységet tanulói egyedi igényeihez, figyelembe véve többek között a neurodiverzitásukat is. Amikor eszközeinket és gyakorlatainkat neurodivergens tanulók számára adaptálja, kérjük, ne feledje: itt nem az a cél, hogy úgy bánjon másokkal, ahogyan Ön szeretné, hogy Önnel bánjanak, hanem az, hogy úgy bánjon velük, ahogyan ők szeretnék, hogy bánjanak velük. Kérdezzen, figyeljen, és maradjon nyitott a különféle megoldási módokra.

Hivatkozások

Ezt az eszközt a Legacy17 készítette és tervezte, ihletet pedig a The Mustard Seed „Empátia: Tedd magad más helyébe” című tevékenységéből merített, amely itt található, és kiegészítő forrásként használható azoknak a tanároknak, akik üres cipőnyomtatványokat szeretnének. Ez különösen hasznos lehet a fiatalabb tanulók számára.

Ha érdekel, hogy a mások cipőjébe lépés témájához kapcsolódó művészeti folyamatok hogyan segíthetik a társadalmi kapcsolatokat és az együttműködést, olvass el ezt a cikket:

• Martínez-López de Castro, R.; Alvariñas-Villaverde, M.; Pino-Juste, M.; Domínguez-Lloria, S. Designing and Evaluation of an Artistic Experience for the Development of Empathic Capacity: “Stepping into Others’ Shoes”. Brain Sci.2022, 12, 1565. https://doi.org/10.3390/brainsci12111565 

Javaslatok szituációs kártyákhoz

A beporzók védelmezője

Javasolsz, hogy hozzatok létre egy kis beporzó kertet az iskolaudvaron/a közösségetekben, hogy támogassátok a helyi méhpopulációt, de a barátaid elutasítják az ötletet, és úgy döntenek, hogy inkább a szabadidejüket a közösségi médián töltik.

Helyedbe képzelve: Hogyan éreznéd magad, ha a környezetvédelmi aggodalmaidat figyelmen kívül hagynák? Milyen támogatásra lenne szükséged ahhoz, hogy továbbra is a változás mellett állj ki?

A magányos takarító

Szervez egy campus/szomszédsági takarítási napot, és megérkezik a felszereléssel, de csak két másik ember jelenik meg, míg a több tucatnyi, aki jelezte, hogy eljön, nem tűnik fel.

Helyedbe képzelve: milyen érzés kezdeményezni környezetvédelmi akciót, de nem érezni támogatást? Mi motiválna arra, hogy a gyenge részvétel ellenére továbbra is szervezkedj?

Az újrahasznosítás bajnoka

Otthon vagy a kollégiumi/közös lakásodban gondosan szelektálod a hulladékot, de rájössz, hogy a lakótársaid mindent a szemétbe dobnak, tönkretéve az erőfeszítéseidet.

Helyedben: Hogyan éreznéd magad, ha a környezetvédelmi erőfeszítéseid látszólag hiábavalónak bizonyulnának? Hogyan kezelnéd ezt a helyzetet a lakótársaiddal?

A vízharcos

Egy csoportos beszélgetés során, amelynek témája a növekvő közüzemi költségek, egyszerű víztakarékossági intézkedéseket javasolsz, de valaki azt válaszolja: „Nincs szárazság, nyugi”, és a többiek nevetnek.

Helyedbe képzelve: milyen érzés, amikor a környezettudatosságodat túlreagálásnak tartják? Mi segítene abban, hogy továbbra is megosszd a fenntartható ötleteidet?

A tudatos fogyasztó

A szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében használt ruhákat viselsz és biciklizel ahelyett, hogy autóval járnál, de osztálytársaid megjegyzéseket tesznek, mint például: „Nincs pénzed?” vagy „Ez olyan túlzás”.

Helyedbe képzelve: Hogy éreznéd magad, ha a fenntartható döntéseidet félreértenék vagy kigúnyolnák? Milyen támogatás segítene abban, hogy továbbra is magabiztosan állj ki az értékeid mellett?

Az energiatakarékos

Javasolod, hogy a közös helyiségekben kapcsolják le a villanyt és az elektronikus eszközöket, amikor nem használják őket, de a családtagjaid vagy szobatársaid azt mondják: „Túlreagálod, nem olyan drága”, és továbbra is pazarlóan élnek.

Helyedbe képzelve: milyen érzés, amikor a praktikus környezetvédelmi intézkedéseket feleslegesnek tartják? Hogyan szeretnéd, ha mások reagálnának a javaslataidra?

A növényi alapú étrend úttörője

Úgy döntesz, hogy több növényi alapú ételt fogyasztasz, hogy csökkentsd a környezeti hatásaidat, de a barátaid folyamatosan megkérdőjelezik a döntésedet, és minden közös étkezéskor viccelődnek a „nyúleledelről”.

Helyedbe képzelve: Hogyan éreznéd magad, ha állandóan kritizálnák az étkezési szokásaidat? Milyen reakciót tartanál támogató jellegűnek a barátaidtól?

A közlekedési forradalmár

Úgy döntesz, hogy autózás helyett gyalog, kerékpárral vagy tömegközlekedéssel közlekedsz, de a barátaid rendszeresen panaszkodnak a „kényelmetlen” közlekedési választásodra, amikor közös programokat szerveztek.

Helyedbe képzelve: milyen érzés, amikor mások terhesnek tartják a fenntartható döntéseidet? Mi segítene abban, hogy kitarts az elhatározásod mellett, és közben megőrizd a barátaiddal való kapcsolatot?