Hasznos szövegek a tanulók támogatásához 

Előkészítés

• Olvassa el a tanári útmutatóban az éghajlati érzelmekkel és éghajlati traumával kapcsolatos részeket, és szánjon időt a biztonság és gondoskodás kultúrájának kialakítására, beleértve azt a támogató rendszert is, amelyre szükség van ahhoz, hogy gondoskodni tudjon a tanítványai érzelmi jólétéről.

A tanár által először gyakorolt kompetenciák/tevékenységek

• Biztonság és gondoskodás kultúrájának megteremtése 1.1.1
• Gyors önszabályozási technikák tanárok számára 1.1.2.
• Klímaérzelmek kereke 1.2.1

1. helyzet: Egy tanuló szabályozási zavarának kezelése 

Ezek a forgatókönyvek és cselekvések azoknak a tanulóknak szólnak, akik idegrendszeri szabályozási zavarokkal küzdenek, amelyek túlzott stressz vagy trauma következményei lehetnek. 

1. Mielőtt olyan tevékenységbe kezd, amely erős érzelmi reakciókat válthat ki, vegye figyelembe, hogy a klímaváltozásról való tanulás sok érzelmet és érzést válthat ki, és hogy ezek az érzések normális reakciók. A sírás természetes reakció; egyes tanulók az átlagosnál intenzívebben, illetve másoktól eltérő módon fejezhetik ki az érzelmeiket.
2. Ne feledje, hogy a trauma egy egyszeri vagy folyamatosan fennálló olyan tapasztalat, amely során az egyén támogatás nélkül érzi magát veszélyben és tehetetlennek. Ilyenkor az idegrendszer egy része mintha megfagyna abban az élményben, ami rögzült emlékként maradhat meg a testben. Ha egy kiváltó helyzet (trigger) adódik, a traumát átélt személy visszakerül abba a túlélési állapotba, amelyet az eredeti eseménykor élt át. Ebben a módosult tudatállapotban a tanulónak nincs választása a viselkedését illetően. Ezért nem szabad őt büntetni azért, amit tesz, nem szabad azt mondani neki, hogy rosszat csinál, és nem szabad elutasítani sem.
3. Lassítson le mindent, és szánjon egy pillanatot arra, hogy a tanulóval legyen. 
4. Bátorítsa a személyt, hogy térjen vissza a jelenbe, mondván: „Minden rendben. Itt vagyok. Itt vagyok veled. Szorongó állapotban vagy. Semmi baj. Tudjuk, és segíthetek.” Ne feledje, hogy a hangszíne és a jelenléte fogja szabályozni a tanuló idegrendszerét. Az éles hangszín vagy bármi, ami szidásnak hangzik, csak fokozza a stresszt. Ezért fontos, hogy Ön is szabályozza magát, vagy gyakorolja az önszabályozást (lásd a 1.1.2. tevékenységet), mielőtt megszólal.
5. Segítse elő az érzékszervi tudatosságot, miközben helyreállítja az önállóságukat. Ez magában foglalhatja a következőket:: 
   1. Kérje meg a tanulót, hogy ha szeretne, vegyen önnel együtt lassú lélegzeteket. Nem a mély légzésről van szó. A légzése biztonsági referenciaponttá válik számukra anélkül, hogy bármilyen követelményt támasztana. Mondhatja például: „Itt vagyok veled. Lélegzem. Ha szeretnél, lélegezz velem együtt. Csak lassan lélegzem.”
   2. Kínáljon nekik vizet, ha kedvük van hozzá. Ez segíthet abban, hogy jobban jelen legyenek, és a gondoskodás érzését keltheti bennük.

6. Kérdezze meg tőlük, hol érzik magukat a legkényelmesebben, ahol pihenhetnek vagy ülhetnek, amíg felépülnek. Megkérdezheti: „Jó, ha egy kicsit itt maradsz?” „Szeretnéd, ha X barátod idejönne és leülne hozzád?” vagy „Jó, ha felállunk és kimegyünk a friss levegőre?” A „Mire van most szükséged?” kérdést túl nehéz lehet megválaszolni. Fontos, hogy a kérdések egyszerűek legyenek, lehetőleg igen/nem kérdések.
7. Keressen alkalmat a beszélgetésre a következő napokban, vagy amikor legközelebb találkoznak, hogy érdeklődjön a hogylétük felől.

2. helyzet: Az éghajlatváltozás hatásait és potenciálisan traumatikus eseményeket átélt tanulók egész csoportjának támogatása

Ezek a forgatókönyvek és intézkedések azoknak a tanulóknak szólnak, akik valamilyen, az éghajlatváltozással kapcsolatos szélsőséges eseményt (pl. árvíz, erdőtűz) éltek át, amely különböző módon érintette őket.

1. Vegyen részt vagy segítsen megszervezni egy vészhelyzeti értekezletet, hogy megértsék, hogyan érintették az események az iskola személyzetét és az iskola épületét, valamint hogy az iskola milyen kapacitással és hajlandósággal rendelkezik a közösség helyreállítási erőfeszítéseinek támogatására. Gondoskodjon arról, hogy legyen terv a tanárok és más személyzet gondozására, beleértve az érzelmi támogatást is, ha részt vesznek a helyreállítási munkában, elismerve az extrém esemény miatt elszenvedett veszteségeiket.
2. Az első adandó alkalommal beszéljen a tanulóival a szélsőséges eseményről. Ha az esemény nem érintette egyformán az összes tanulót, a következő mondatokkal kezdheti: „Hű, ez az árvíz nagy dolog volt! És mindenkit másképp érintett a közösségünkben. Ez az osztályterem a közösségünket képviseli. Néhányan közületek sokat vesztettek, nagyon aggódnak és félnek, és nagyon súlyosan érintettek. Néhányan közületek csak szórakoznak, és a nagy pocsolyákban ugrálnak. Mivel itt törődünk egymással, szánjunk egy percet arra, hogy elismerjük, hogy különböző helyzetben vagyunk. Tehát, ha te azok közé tartozol, akiknek nincs bajuk, kérlek, tartsd szem előtt, hogy másoknak van. Mit tehetünk? Kezdjük azzal, hogy elgondolkodunk, hogyan tudunk osztályként támogatni egymást a jelenlegi helyzetben.”
3. Lazítsák a jelenléti és házi feladat szabályokat, hogy a tanulók ott lehessenek, ahol éppen szükségük van, és gondoskodhassanak szeretteikről. Az iskola a tanulók segítségével létrehozhat egy helyet, ahol ruhákat, ételt és vizet gyűjtenek azok számára, akiknek segítségre van szükségük. 
4. Ha rendelkezésre állnak a szükséges erőforrások, hozzon létre egy biztonságos helyet az iskolában vagy a szervezeten belül a leginkább érintett tanulók számára, hogy megfelelő érzelmi támogatást kaphassanak. Ezt a támogatást az iskola biztonsági felelőse, az iskolai tanácsadó, a lelkigondozó személyzet vagy akár a speciális oktatási igényű tanulókkal foglalkozó szakember is nyújthatja, ha rendelkezik a szükséges képzettséggel. Ha az iskolában nincs elérhető támogatás, érdemes kapcsolatba lépni a katasztrófaelhárításért felelős helyi hatóságokkal, és érdeklődni egy pszichológiai támogató egység kiküldéséről az iskolába vagy a szervezethez. Ezt a biztonságos teret a következő néhány napban egész nap biztosítani kell megfelelő személyzettel. Ez segít abban, hogy a tanulók megkapják a szükséges támogatást, és ezt követően újra teljes mértékben a tanulásra tudjanak koncentrálni.
5. Ne feledje, hogy ha egy napot vagy egy hetet szán a szélsőséges időjárási esemény okozta gyakorlati és érzelmi szükségletek kielégítésére, az valójában azt jelenti, hogy a tanulók sokkal gyorsabban térnek vissza a normális kerékvágásba. A helyi katasztrófahelyzetben a vizsgákra nehezedő nyomás megkettőzése nem működik. Amikor a gyermekek és a tanulók biztonságban érzik magukat és fontosnak tartják őket, amikor gondoskodnak mentális egészségükről, tanulási képességeik sokkal nagyobbak. 

Mit tegyünk és mit ne tegyünk

Tennivalók

• Ne feledje, hogy azoknak, akiknek traumája kiújult, tiszteletben kell tartani az önállóságukat.

Ne

• Ne tegyen úgy, mintha a szélsőséges esemény nem történt volna meg, vagy mintha annak kezelése nem az iskola felelőssége lenne, mert ez negatívan hat a tanulók érzelmi és mentális jólétére, valamint tanulmányi teljesítményére. 

Alkalmazások

Arra biztatjuk Önt, hogy igazítsa ezt a tevékenységet tanulói egyedi igényeihez, figyelembe véve többek között a neurodiverzitásukat is. Amikor eszközeinket és gyakorlatainkat neurodivergens tanulók számára adaptálja, kérjük, ne feledje: itt nem az a cél, hogy úgy bánjon másokkal, ahogyan Ön szeretné, hogy Önnel bánjanak, hanem az, hogy úgy bánjon velük, ahogyan ők szeretnék, hogy bánjanak velük. Kérdezzen, figyeljen, és maradjon nyitott a különféle megoldási módokra.

Hivatkozások

Ez a tevékenységkártya Jo McAndrews (Climate Psychology Alliance – Klímapszichológiai Szövetség) szakmai útmutatásával, a One Resilient Earth szervezettel folytatott párbeszéd során készült. 

• https://www.richardbamfordtherapy.co.uk/blog/window-of-tolerance/
• https://www.psychologytools.com/resource/window-of-tolerance
• https://www.psychiatry.org/patients-families/ptsd/what-is-ptsd
• Hayes, K., Blashki, G., Wiseman, J. et al. Climate change and mental health: risks, impacts and priority actions. Int J Ment Health Syst 12, 28 (2018). https://doi.org/10.1186/s13033-018-0210-6